A méz története az idők folyamán

        Az ember és a méhek kapcsolata több ezer évre tekint vissza.Gyakorlatilag a méhészkedés egyidős az emberrel.Első jel egy spanyolországi sziklarajzról származik.A cromagnon-i ősember sziklarajza az Arana barlangban található, mely egy lányt ábrázol, aki méhek között lépesmézet szed egy üregből.Ekkoriban a mézfogyasztás lépestől, petéstől együtt történt.

    A  kőkorszak óta a méz nemcsak édesítőszer, hanem különleges kultikus jelentőséggel is bír.Szertartásoknál tartósító és fertőtlenítő szerként egyaránt használták.Fontos gyógyszeralapanyag is volt.Az asszírok korrából fennmaradt egyik ékírásos táblán mézzel készült gyógyszerek receptjeivel találkozunk.Asszíriában folyamatosan fennmaradt a méhészkedés. Hódító háborúikban is igénybe vették a méhek segítségét: a harcosaik méhkasokat hajigáltak az ellenségre, hogy fellazítsák soraikat.    

  Ézsaiás prófáta (i.e. VIII. század) Aszíria méheivel fenyegette meg Achaz-t, Judea királyát. Plinius, római költő szerint Asszíria szolgáltatta a legtöbb mézet a római birodalomnak.

Az ókori Egyptomban jelentős volt a méhészkedés, melyet templomi domborművek is bizonyítanak.         

A méhek kultikus tiszteletére utalnak a méhkast ábrázoló vésetek, obeliszkek,

a sírkövek falán.A legértékesebb leletek azonban a méhek életéből vett képeket őrző, 2-3000 éves papirusztekercsek.Egyiptomban már a fáraók korában vándolrotak a méhészek. A Nílus felső folyásától teljesen Alexandriáig hajókkal szállították a méheket új méhlegelőre. A kihasznált területről éjszaka utaztak tovább.Tuthmózisz fáraó idejében virágzott Egyiptomban a méhészkedés.Az Egyiptomiak nagy mennyiségű méhészeti termékeket használtak, balzsamozáshoz, gyógyításban, édesítőszerként, impregnáláshoz (viaszos vászon).A piramisokban mézet és mézes süteményeket találtak.Számtalan szobrocskát készítettek méhviaszból.

            A zsidók az egyiptomiaktól tanultakat sikerrel alkalmazták.A háziasított méheken kívül Izraelben szabadon élő méhek is voltak. A méhészkedés magas jövedelmet biztosított számukra. A papság adót szedett a méhek után, a váltságdíjat is ki lehetett fizetni.Az Ószövetségben szó van a méhek gondozásáról, a méhcsaládok nap és eső elleni védelmezéséről, a füstölésről és a méz kinyeréséről.Törvényekkel szabájozták a méhészkedést, méhészperekben - kivételesen - még a nők tanúvallomását is el lehetett fogadni.A méz a zsidó felfogásban a bőséget és a jólétet jelképezte.Az újszülöttek száját mézzel és vajjal kenték be, hogy szépek és gazdagok legyenek.Isten az ő népét a tejjel- mézzel folyó, kánaánba vezette, mely szintén a gazdaságot és a bőséget jelentette számukra.Melkisédek, a zsidók egyik papja kiváló mézes süteményt tudott sütni több mint 3000 évvel ezelőtt.Az Énekek éneke (Biblia) egy csodálatosan szép szerelmes versek gyűjteménye, melyben a méznek szerelmi erőt is tulajdonítottak. Máté evangélista írta, hogy Keresztelő János a pusztában szöcskével és vadmézzel táplálkozott. Ezen módon elegendő fehérjéhez és szénhidráthoz jutott (Ezt nevezték késöbb János diétának).          

         A mézet balzsamozásra nem csak a fáraóknál használták.Arisztobolosz túlélte az egyiptomi harcokat, hazafelé megmérgezték.Holttestét mézbe ágyazva szálították haza Judeába.Heródes király a feleségét, Mariannát halála után hét évig mézes teknőben tartotta, hogy megőrizze szépségét. 

       Az egész arab világ a mézet kiváló orvosságnak, valamint szerelmi bájitalként és az örök fiatalság elixirjeként ismerte el.A méz beláthatatlan idő óta minden népnél afrodiziákum és serkentő szer hírében áll.A távol-keleti hagyomány szerint nászéjszakára mézzel kenték be az ara érzékeny testrészeit, hoy az együttlét valóban édesre sikeredjen. 

       Az ősi kínai kultúrában a méz fontos gyógyszernek számított.Egy kb. 3700 éves orvosi mű (Nü-ci-hiang) azt tanácsolja, hogy porított ginseng-gyökeret mézzel keverjünk össze, ezt rendszeresen fogyasztva hosszú életünk lesz.

           Indiában az emberek úgy képzelték, hogy az örök életben ott lesznek a méhek is és döngicsélésükkel fokozzák a boldogságunkat.

         A görög mitológia sok, mézhez kötődő utalást tartalmaz pl.:a mézfogyasztás titkairól, isteni eredetű előnyeiről.Heinrich Schlimann a trójai ásatások során 2900 éves mézzel és viasszal átitatott bőrmaradványokat talált és olyan lyuggatott cserépedényeket tárt fel, amelyek a kasokból kimetszett lépek kicsorgatására használtak.Homérosz és az Odüsszeiában is többször említésre kerülnek a mézfogyasztás isteneknek tulajdonítható előnyei.Pitagorasz úgy tartotta, hogy a méz szüli a gondolatokat, sőt, a megszületett ideákat kristlytisztán szűri, ezért tanítványaival mézen és kenyéren élt.Hippokratész, az orvoslás atyja, pedig forró mézes tejet írt elő légutak megbetegedéseire.A módszert még ma is alkalmazzák.Minden sérülésnél, duzzanatnál és gennyező sebnél mézet rendelt, mert az antibakteriális hatása miatt megakadályozza az elfertőződést.
Ovidius a mézet a tudás forrásaként, és szerelemfokozó szerként említi.A görögöknél a mézbor frissítő italnak számított.Mézet áldoztak az istennőknek.A Görög sportolók már az ókorban is tudták, hogy a méz gyorsan visszaadja az elfogyasztott energiát. Egyes versenyek nyerteseit mézeskaláccsal jutalmazták.Démokritosz mézfogyasztással 109 éve nyújtotta életét. Hirdette, hogy a testet belülről mézzel, kívülről olajjal kell táplálni.A görögök a méheket kivájt sziklaüregekben és kasokban tartották. A kasokkal rendszeresen vándoroltak.

         A rómaiak sok méhviaszt használtak a mindennapjaikban, pl. írótáblákhoz, gyertyákhoz, fáklyák készítéséhez, nedvesség elleni szigetelésre.A házi istenek szobrokat is méhviaszból készítették.Rómában ie. 171-ben nyílt meg a sütemények piaca, a forum cupenidis.Cato felsorolta az ott található édességeket, amelyeket között remek mézeskalácsok is voltak.A császárság korában úgy ilett, hogy a nagy lakomákon a második tálalóasztalon legyen lépesméz, mézzel sütött kalács és többféle, mézzel tartósított gyümölcs.A híres Lucullus Tusculanem-i lakomáin a vendégsereg mézzel ízesített répát, retket és savanyúképosztát evett.A rómaiak a mézbort, a kelták a mézsört készítették.A fokhagymás mézet gyógyszerként fogyasztották.Aquincumban (a mai Óbuda területén) az ásatások során olyan piros és szürke negatív cserépformákat találtak, amelyek segítségével mézeskalácsot készítettek.A rómaiak hatásos méhészkedést folytattak.A méhészeti ismereteket átadhatták a keltáknak és a germán törzseknek, akik pedig az avaroknak majd a szlávoknak.

          A  méhészkedést a Kárpát- medencébe érkező magyarok tovább folytatták.

 A középkori Magyarországon a méz és a méhészet.

       A kárpát- medencében a honfoglalás előtt is ismert mesterség volt a méhészet.A magyar nép közel három évezrede, már a közös finn-ugor őshazában ismerte a méhet és a mézet. Olyan úton vándoroltak őseink nyugat felé, ahol mindvégig kapcsolatban lehettek a méhekkel, hiszen a méhek nem erdei állatok, számukra a ritkás liget a legkedvezőbb.A vándorlás nem folyamatos és szüntelen menetelés volt, hanem többlépcsős nyugat-felé húzódás. Közben volt lehetőség állattenyésztésre, növénytermelésre. A méhészkedés a kor színvonalán egyszerű méhvadászatot jelentett. Lényege a méhcsaládok felkutatása és termékeik megszerzése, felhasználása volt. Ebből az időből származik méh és méz szavunk.
 

   A honfoglalás után a keresztény hit elterjedésével egyre nagyobb szükség lett a méhviaszból való gyertyára, így irásos emlékünk a méhészetről már Szent István korából származik.1019-ben István király a zalavári adományozólevélben meghagyja, hogy az apátságot méhészetében senki se háborgathassa és az apátságnak évenkénti tizenkét font méhviasz jár.Az egyház mindenütt tizedet szedett mézből és viaszból.A királyi bevételhez a mézeshordónként fizetett vám is hozzájárult.

   A kötelező beszolgáltatásokon kívül kereskedelem is létezett.A mézeskalácsosok, orvosok, patikusok, kuruzslók,a viaszt gyeretyaöntők vásárolták meg.

   Mátyás király idejében az egy főre eső méz- és viaszfogyasztás jóval nagyobb volt mint most, mégis jutott exportra.A környező országokat magyar mézzel, mézeskaláccsal, mézsörrel és méhviasszal látták el a kereskedőink.

   A méhészeteket szigorú és különböző törvényekkel védték, pl. az ellopott méhekkel teli kaptárt rá borították a tolvaj fejére, egy másik eset amikor egy méztolvaj nőt máglyán égettek el.

   A nándorfehérvári csatáról (1445) Bonfini történetíró arról számol be, hogy a várfalakról az ellenség nyakába egész kas méheket dobálnak le, megszégyenülve mentek el alóla a törökök.Ugyan ezt a taktikát alkalmazták a Székesfehérvári ostromnál, Murád szultán hadát méhcsaládokkal kényszerítették megfutamodásra.

 A méhészet története a XVII. századtól

         A török kiűzése után a bécsi udvar Magyarországot fegyverrel meghódított tarto­mányként kezelte. A szegény és meggyötört országra magas adót vetettek ki. Az ide­gen vezérek és zsoldosok egyaránt szabad prédának tekintetek Magyarországot.

   A XVI-XVII. századtól a méhészkedés lassan hanyatlásnak indult. Csökkent a viasz iránti kereslet, mert új világítóanyagok (olaj, paraffin) kezdett elterjedni. A cukor kezdte átvenni a méz szerepét. Európában egyre több cukorfinomító épült, s a kereskedők egyre cukrot hoztak be az országba.
A csökkenő méz- és viaszkereslet mellett nőttek a méhészet adó­terhei. Ilyen körülmények között a méhészkedést vagy abba kellett hagyni, vagy szaksze­rűbben kellett folytatni. Ez is, az is megtörtént. A fejlődést kívánta szolgálni Rákóczi György fejedelem méhészmesterének, Horhi Miklósnak könyve: Tractatum de apibus.Sajnos túltengett benne a méhészetre is kiterjedő babonaság. Horhi a betelelés érdekében sült tyúkot rakat a kas alá.

     (A falusi nép sokféle kultikus szokást ismer a méhészkedéssel kapcsolatban, néhány ezek közül: Szokásos a méhes mellé egy karóra lókoponyát tűzni, hogy a gonosz szellemeket, a szemmel verő embereket távol tartsák a méhektől. Nőnek a méhesekbe belépni, a méhek közelében tartózkodni  tilos. A moldvai magyaroknál a menstruáló nő nem ejti ki a „méh” szót, ilyenkor bogarat mond. Ha a méhesgazda meghal, körmeit levágják, temetéskor a kalapját valamelyik méhkasra helyezik, hogy méhei el ne pusztuljanak. A Bakonyban, Gömörben bekiabálnak a kasokba: „meghalt a gazdátok!” Ha ezt nem teszik, a méhek elpusztulnak. A néphit szerint a pénzért vett méhvel a gazdának nem lesz szerencséje, ezért a méheket csak cserébe vagy ajándékba adják, vagy lopják.  A lopott méhraj jól mézel. A méhtolvajnak azonban vigyáznia kell, mert vannak bűvös erővel rendelkező méhészek. Ha a tolvaj ilyen méhész méheit akarja ellopni, a keze odaragad a méhkashoz és egy lépést sem tud továbbmenni. Ha mégis sikerül a lopás, az ellopott méhkas helyét a károsult gazda tejjel öntözi, s akkor a tolvaj megőszül vagy megkopaszodik. Kopasz lesz a méhtolvaj, ha csukafejet és sonkolyt új fazékban összefőznek. Szeged vidékén a gazda kenderfonálra annyi görcsöt köt, ahány kas méhe van, a csomókkal megérinti a kasokat, s azokat a tolvaj nem képes ellopni, mert őt is ’megkötötték’. Gömörben az új párt a vőlegényes háznál mézzel fogadják, s a vőlegény azt a kanalat, amellyel a mézet fogyasztotta, keresztüldobja a háztetőn. A néphit szerint nem szúr a méh, ha karácsony és Szent István napján (augusz-tus 20.) mosdatlan marad a méhész.)

   Az egyes mágikus szokások elterjesztésénél szerepük volt a 17–18. századi kéziratos és nyomtatott méhészkönyveknek, illetve a lép- és viaszkereskedelemnek. A varázslatok, kultikus cselekedetek funkciójának megszűnéséhez viszont hozzájárultak a méhészeti szaklapok és szakkönyvek, valamint azok a tanfolyamok, amelyeket a 19. század második felétől a különböző méhészegyesületek rendeztek a méhészettel foglalkozó parasztság számára.

Mária Terézia királynő ismerte fel annak szükségességét,    

                                       hogy a méhészetet támogatni kell.         

Mária Terézia intézkedései nyomán

                                                            kezd újra fellendülni a méhészet.

   1770-ben Bécsben méhészeti főiskolát alapított és támogatta a méhészet fejlesztését.1775-ben pedig végleg eltö­rölte a méhtizedet. Magyaroszági megbízottja, Toldi József tevékenysége eredmé­nyes volt Kormánybiztosa, Perlesz gróf 1765-ben a temesi bánság méhészeiből tár­sulatot szervezett azzal a céllal, hogy biztosítsák a piacra jutó méz kifogástalan minőségét. Ez az első hazai méhész-szövetség.

       Egy évvel a bécsi méhésziskola megalapítása után Tessedik Sámuel (1742-1820) evangélikus lelkész Szarvason az iskolában bevezette a méhészeti ismeretek okta­tását es azt 34 éven át fenn is tartotta.Tessedik édesanyja mézeskalács készítésével is foglalkozott. Első felesége (Markovitz Terézia) részt vett a méhészeti oktatásban. Az elméleti órákon az anyásítással, bölcsőmentéssel, rajbefogással, stb. foglalkoz­tak. Gyakorlati órákon tanulták meg a gyerekek a méhek közötti viselkedést, az esz­közök, szerszámok használatát, a mézelszedést, stb..

   Tessedik 1794-től a családok leölése nélkül méhészkedett. Sokat tett az akác meghonosítása érdekében, de a méhlegelő javítása végett más mézelő fák és egyéb növények szaporítását is szorgalmazta. 1796 és 1803 között írta és szerkesz­tette az "Unechter Akazienbaum" című folyóiratot.

   Európa legelső rendszeresen működő gazdasági iskolája, a Georgikon az 1798-tól működő "Parasztiskola”.A "Georgikon"-t Festetics György megbízásából Nagyváthy János alapította Tessedik Sámuel közreműködésével, 1797-ben. A keszthelyi iskola 8 intézményből állt.A tananyag­ban szerepelt a méhészet oktatás is.

          Magyarország Napjainkban

       A mikroszkóp felfedezése

                     nagymértékben segítette a méztermékek hatásainak vizsgálatát, 

                                  a kísérletek és alkalmazások leírását és javaslatát.

    Felsorolhatatlan azok neve, akik tudományosan is bizonyítják a méz, a viasz és a propolisz, később a méhpempő és a méhméreg csodálatos élettani, antibakteriális és gyógyító erejét. Ma egyre több klinikán és szanatóriumban a gyógyászat és a rehabilitáció terén kísérletek folynak, amelyek elképesztő eredményeket hoznak. Sikeresen alkalmazzák a méhészeti készítményeket a daganatos, a szív- és az érrendszeri, a fertőzéses, a máj- és a gyomor-, a tüdő- és az allergiás, a bőr- és anyagcsere-, az immunrendszeri és az idegrendszeri betegségekben. A gyermekgyógyászatban is egyre nagyobb jelentőségű.

    A magyar méhészet egyike a kiváló minőségű, exportképes terméket előállító ágazatoknak. Jelenősége túlmutat a hazai fogyasztói igények kielégítésén, hiszen évről-évre jelentős mennyiségű terméket szállítunk az EU határain belülre és azon kívülre is. A fő termék az akácméz és a vegyes virágméz, amelyek aránya évjárattól függően változik. Kisebb mennyiségben egyéb fajta és lépesmézet, méhviaszt és propoliszt exportálnak a magyar kereskedelmi cégek.

    Mára számos méhészeti egyesület létezik, a legfontosabb ezek közül az OMME (Országos Magyar Méhészeti Egyesület).A hazai méhészeteket szigorú egészségügyi ellenőrzésekkel követik nyomon. A méhegészségügyi ellenőrök évente többször is átvizsgálják a méhállományokat, sorra haladva kaptárról-kaptárra, keretről-keretre. A méhészek az EU (Európai Unió) által engedélyezett készítményekkel kezelik a méheket.

    A magyar méztermelés sajátossága, hogy a méhészek a megtermelt méz 83%-át nagybani felvásárlóknak, kereskedőknek (hordósan), 1%-át kiszerelve kiskereskedőknek (üzleteknek), további 1%-át ipari felhasználóknak (mézeskalácsos, édesítőipar), 15%-át pedig közvetlenül a fogyasztóknak (háztól és piacon) értékesítik. A méz nagybani leadásakor a felvásárló még a vásárlás előtt bevizsgálja a mézet. A méz leadási árát a mézfelvásárlók szabják meg, mely főként az alábbi tényezőktől függ:

    - a méz fajtájától,

    - a méz minőségétől,

    - az adott év hozamától (A megfelelő időjárási feltételek, jó hordást eredményeznek, ha van bőven méz az országban -> a méz árát leviszik. Az ellenkező esetben, kevés méz hozamnál -> az árak emelkednek.)

    - a világpiaci méz áraktól,

    - és nem utolsósorban a méz iránti kereslettől.

    Az a legnagyobb bajunk, hogy kicsi a hazai kereslet. Ezért nem is emelkedik a méz ára. Amikor tehát arról van szó, hogy csökken a méhészet jövedelmezõsége, akkor arról kellene beszélni, hogy miért nem fogyasztunk több mézet. Az európai országokban az átlagos mézfogyasztás eléri az évi 1,5-1,7 kg-ot. Pedig a magyar méz az Európai Unióban elismert minőségű terméknek számít!

    Nálunk azonban igen szerény az egy lakosra jutó mézfogyasztás, még a fél kilogrammot sem éri el évente. Ez is oka annak, hogy egyre csökken a méztermelés jövedelmezõsége. Ma 300 méhcsalád tart el egy méhészcsaládot.15-16 ezren foglalkoznak méhészettel hazánkban. Az ágazat évente 16-25 ezer tonna mézet termel (az össz-európai mennyiség csaknem 10 százalékát), amelynek zömét exportálja (mintegy 25 millió USD értékben). A mézkivitelünk döntő része az EU-tagállamok piacaira, főként Franciaországba, Németországba és Olaszországba kerül. 

    Magyarországon a 2000-es évek közepén, második felében a méhcsaládok száma jelentősen csökkent. A 2011-es állapotok szerint Magyarországon mintegy 14-16 ezer méhészet és közel 1 millió méhcsalád van. Ezek alapján az egy méhészetre jutó átlagos családlétszám kb. 80, de sok az ún. "hobbiméhészet" is, ami 20-nál kevesebb méhcsaládot számlál. A professzionális (legalább 150 méhcsaláddal rendelkező) méhészetek száma pedig meghaladja az 1000-et.

    Az ágazat legfőbb, és leginkább piacképes terméke a méz, a méhészetek nagy többségének a méztermelés a fő profilja. Ezen kívül jelentősebb szerepe egyedül a virágpornak lehet, az EU egyre növekvő virágpor felhasználása miatt. A korábbi években még több-kevesebb gazdasági jelentőséggel bíró propolisz, méhméreg és méhpempő napjainkra elvesztette valódi szerepét a termelésben és az értékesítésben, csak kisebb mennyiségben, néhány specializálódott gazdaságban állítják elő. A méhviasz kedvező tulajdonságai és széles körű felhasználhatósága miatt továbbra is keresett termék. A méh anya, a szaporulat (méhraj), vagy maga a méhcsalád értékesítése kizárólag a méhállományok fenntartásában játszik szerepet. Magyarországon kevésbé elismert, de hatalmas jelentőségű tevékenysége a méheknek a virágok beporzása.

         Hazánk teljes területe alkalmas méhészkedésre, így több mint egy tucat fajtamézet tudunk előállítani (pl. akác-, hárs-, repce-, galagonya-, gesztenye-, levendula-, facélia-, vaddohány-, medvehagyma-, hajdina-, édesharmatméz) . Ezek közül az akácméz különleges helyzetben van, ez képezi a fő bevételi forrást a külföldi piacokon, hiszen ez az Unióban viszonylag ritka, a hazai termelésnek ugyanakkor közel a felét teszi ki.

          Magyarország először 2004-ben készítette el és fogadta el a Méhészeti Nemzeti Programot, amely az EU-s támogatások igénybevételének egyik alapvető feltétele volt. Jelenleg a 2007-2010 évekre szóló program van érvényben.

          A Magyar Méhészeti Nemzeti Programban fő célja: elősegíteni, hogy az ágazat kihasználhassa az ország kedvező adottságait, ezáltal növelni az ágazat versenyképességét, segíteni fejlődését, hiszen a méhészet egyrészt gazdasági hasznot állít elő, másrészt szerepe van az ökológiai egyensúly fenntartásában.További megkezdett intézkedése röviden, a méz minőségének megőrzése, a fogyasztóknak jobb tájékoztatását szolgáló kutató-, fejlesztő programok. Továbbá, erősödjön a méhész társadalom összefogása, a méhészek fogékonysága az új módszerek, eljárások és eszközök alkalmazása, valamint a vállalkozásszerű gazdálkodás iránt.