Méhviasz                               

 Volt idő amikor a méhviaszt többre értékelték, mint a mézet.

A gyógyító tulajdonságait jól ismerték már az ókorban is.

Bőrnyugtató, gyulladáscsökkentő

és baktériumölő hatásának köszönhetően

ez a természetes alapú kozmetikumok egyik legkedveltebb alapanyaga.

  A méhviaszt a mézet termelő méhek                      ( az Apis nembe tartozó méhfajok) a lépek építésénél használják,  melyben így mézet, pollent tárolnak, valamint az utódjaikat is itt nevelik fel. Ez egy természetes viaszanyag, nagyon rugalmas és tökéletes vízlepergető hatással rendelkezik.A természetben található gyógyhatású szerek közül a méhviaszban található a legtöbb tartósító vegyület, melyek hatása az idő múlásával sem csökken.

    A méhviaszt apró pelyhek formájában, saját váladékaikból állítanak elő, a 12 – 17 napos fiatal dolgozók választják ki a potrohuk     hasi oldalán lévő mirigyekből. A mirigyek a 4-7 potrohszelvényeken találhatók, szelvényenként 8 darab van belőlük. 

    A kiválasztott méhviasz teljesen átlátszó, de fehér színt kap azután, hogy a méhek rágással képlékennyé teszik. A végső sárgás-barnás színt a pollenben   található olajok  olajmiatt, valamint a propolisz (más néven méhszurok) hatására nyeri el.

   A méhviasz számos anyagból álló viaszféle: A méhviasz kb. 85%-ban keveréke a cerotinsavnak és myricinnek, amely hasonló a zsírokhoz, de nem tartalmaz glicerint. A fő összetevők: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.

     A háziméh a lép építőanyagaként alkalmazza a méhviaszt.

                               A szorgos méhek igen nagy munkát végeznek az "építkezésnél",

                                     sok energiát adó táplálékra van szükségük.

                     -  1100 db méhviasz pelyhecske       =>   1 g méhviasz (1 gramm)

             -  3  és  fél kg méz + 50 g virágpor   =>  1 kg méhvisz

             -  530 000 kilométer repülés             =>  1 kg méhviasz

 A mirigyek által kiválasztott méhviasz-pelyhek körülbelül 3 mm szélesek és 0,1 mm vastagak, így körülbelül 1100 darab kell belőlük 1 gramm méhviasz előállításához.

 A méheknek 1 kg viasz termeléséhez 3 és fél kg mézre, 50 g virágporra van szükségük.

 A méhviasz előállítása körülbelül nyolcszor annyi méz elfogyasztásába kerül.

 A méhviasz kiválasztásához az ideális hőmérséklet 33-36 °C. 

 Becslések szerint a méhek körülbelül 530 000 kilométert repülnek 1 kg méhviasz előállításához.

 A MÉHVIASZ FELHASZNÁLÁSA kozmetikumok és gyógyszerek előállítására.

         Egy német tanulmány szerint, az előírásoknak megfelelően

                                        alkalmazott méhviaszt tartalmazó kozmetikumok

                                                hatásosabbak a bőrápolásban,

                                                                 mint a hasonló, petróleum alapú készítmények.

Hatására bőrünk megpuhul és feszessé válik, kiváló ránctalanító.

                            - Véd a káros UV sugaraktól,

                            - javítja sejtjeink regeneráló képességét,

                            - bőrbetegségeket (pl.ekcéma) gyógyít, 

                            - sebeket, hegeket gyógyít,

                            - serkenti a vérkeringést,

      - nyugtatja és megakadályozza bőrfelületünkön az esetleges gyulladások kialakulását,

                                                          - baktériumölő hatású, 

                                                          - antiallergén hatású.

  A világ viasz termelésének legnagyobb részét kozmetikai célokra használják: ajakpirosító, arckrém, pipereszappan, borotvaszappan, borotvakrém, színpadi arcfesték, bajuszpedrő készítésére.

  Japán manikűr: Ez a fajta kezelés korábban a japán arisztokrácia titkos eljárása volt. Szerencsénkre ma bárkinek elérhetővé válik a gyönyörű, ápolt köröm. Nem kell más hozzá, mint méhviasz alapú anyag, melyet szarvasbőr polírozóval dörzsölnek be a körömlemezekbe.

  Hatása: Kitűnő módszer a gyenge, töredezett, műköröm által megviselt körmök ápolására, visszaadja a körmök természet adta szépségét és fényét, elősegíti az egészséges körömnövekedést. A méhviasztól erősödik a köröm, a kezeléstől élénkül a köröm színe, fénye pedig rendkívül tartós, mert az anyag a körömlemezbe épül. A hatóanyagok mindenféle vegyi anyagtól mentesek, nőknek és férfiaknak egyaránt ajánlott.

 Gyógyászati felhasználás: kenőcsőt, tapaszt készítenek méhviasszal, és a penicillin injekció hatásának hosszabbítására (penicillin retard).

További felhasználása:                        

 - Gyertyakészítésre:
                                                   A méhviaszból készült gyertyák                     

                        különböznek a paraffinból készült gyertyáktól.

                    A méhviasz miatt a lángnak melegebb, sárgásabb színe van.                                                  
           A színét a méhviasz betakarításának időpontja is befolyásolhatja,

                az egyházakban fontos szerepet kap a liturgiák során,

                             ugyanis a méhviaszból, készült gyertya nem csöpög.

                                         Szemmel alig látható füstöt bocsát ki.

  - Viaszanyag nagyon rugalmas és tökéletes vízlepergető hatással rendelkezik.
Ennek köszönhetően jól alkalmazható természetes építő- és dekorációs anyagok (fa, parafa, máz nélküli kerámia stb.) nedvesség és szennyeződés elleni védelmére.

 - Fényesítő anyagként (cipő és bútorápolókban), pl.:padlóviasz,lakkok, bőr- fa- és bútorfényező,gépkocsi fényezés.

 - Fülgyertya és testgyertya.

 - Élelmiszerek esetén általában fehér színű méhviaszt alkalmaznak, melyet erős napfénnyel, vagy hidrogén-peroxiddal érnek el, de előfordulhat sárga színű méhviasz is. Elsősorban védőburokként és fényesítő anyagként alkalmazzák, de íz anyagként (méz ízű) is használható. Számos sajt felületét méhviasszal vonják be, ugyanis így az jóval tovább eltartható, és a sajtnak különleges ízt kölcsönöz. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Nincs ismert mellékhatása.

 - Egyéb:  elektromos huzal, szigetelő, sátor és bőr vízhatlanítása, színes ceruza, szénpapír (indigó), nyomdafesték,  rágógumi, csokoládé bevonása levegő nedvessége ellen, fogpótlás, bonctani és más szemléltető minták készítése.

A méhviaszgyertya tisztítja a levegőt

Belsőleg a méhviasz:       

 - Rágcsáluhatunk méhviaszt a rágógumi helyett, hogy a szájüregünkben található sebek gyorsabban gyógyulnak, és csökkenjen a fogszuvasodásunk.

 - Víztaszító hatásának köszönhetően hatékony teaként hasmenés ellen

(1 teáskanál lépfedelet 1 dl vízben 10 percig főzzük, majd 10 percen belül kortyonként fogyasszuk el).              

   Nincs napi maximum beviteli mennyisége meghatározva. 

   Nincs mellékhatása! (Értelemszerüen szorulást okozhat nagy mennyiség fogyasztásaként.)

A gyógyító tulajdonságait jól ismerték már az ókorban is.

   Az őseink megfigyelték, hogy különösen a beteg bőr gyógyításánál nagyon jótékony a hatása, ezért gyakran alkalmazták: az égési sebekre, a leforrázott bőrre, a sebek vérzésének megállítására, a kelésekre és a vágott sebekre.

 

Felhasználásának története

  Az ókorban a méhviasz segítségével készítettek sorozatban szobrokat és ékszereket. A méhviaszt az öntősablon előállítása során alkalmazták. A folyamat során elkészítették a szobrot, vagy az ékszert méhviaszból, azt beborították valamiféle erős, tűzálló anyaggal pl. vakolattal), majd ezt követően kiolvasztották belőle a viaszt. A folyamat eredménye egy tűzálló öntőforma.

  A rómaiak üzenetküldésre is használták. Két falapot zsanérral egymáshoz erősítettek, majd belső felületüket bevonták viasszal, és erre írták az üzeneteket. Az üzenet elolvasása után a tábla felületét egyszerű volt letörölni, és a választ ráírni.

  Indiában a ma kékfestésnek nevezett eljárásban gátlószerként használták, azaz a fehér pamutszövetre a kívánt mintának megfelelően rányomták, majd a szövetet indigó tartalmú festékoldatba mártották. A festék csak ott fogta be az anyagot, ahol azt nem fedte a méhviasz gátlószer. Így alakult ki a szövet kék-fehér mintázata.

  Az ősember is alkalmazta, például a Lascaux-i barlangban is megtalálták a méhviasz nyomait. Az egyiptomiak hajóépítés során, szigetelőanyagként alkalmazták. A rómaiak falak vízállóvá tételére használták, ezért számos néptől méhviasz formájában szedték be az adót. A középkorban annyira értékes anyagnak számított, hogy elfogadott fizetőeszköz volt.

  Régebben bajuszviaszként is használták, valamint az első fonográfok rögzítő hengere is ebből készült.

  Évszázadokon keresztül a lőfegyverek, töltények előállításakor is alkalmazták, mert jól szigetelte a puskaport, valamint a méhviasszal síkosított golyó nagyobb sebességgel hagyta el a lőfegyver csövét.

  Napjainkban elsősorban kozmetikai célokra alkalmazzák, de modellező tulajdonságai miatt is keresett anyag.